A magyar nyelv összefüggéseit vizsgáló munkáim során, már több esetben utaltam a görög történelem eredetét érintő kérdésekre. Ezek a felvetések teljesen más megvilágításba helyeznek bizonyos személyeket és eseményeket, így szükségessé vált egy külön erre a területre kiterjedő tanulmány elkészítése. Azt, az első nekifutásra képtelennek tűnő következtetést igyekszem bizonyítani, hogy a görögnek ismert kultúra ősnépességi előzményeiben, a magyarral közös leszármazás szálait vélhetjük felfedezni.

A tisztánlátás érdekében rögtön magával a görög népelnevezés vizsgálatával érdemes kezdeni. Magyarul értelmezve, a görög szó valamiféle gördülő, kerek formán történő mozgással hozható kapcsolatba. A „gör” szótő értelemkörében számos igei és névszói alak található a magyar nyelvben, így a gördül, görbül és maga a görög szóforma is. Az egyik dinnyeféleség, mely úgy ismert, hogy a görög népelnevezésről kapta a nevét, de kerek az alakja is, így ez a régies szóforma ugyanúgy lehet a forrás, mert ugyanazt jelenti. A hangcsoporton belüli g-k váltás, pedig az értelmében szintén ide tartozó „kör” szófejlemények sorát eredményezi, így például a köröz, körül, köszörül, stb. Ismert a magyar nyelvben a felhangolás tájegységenkénti eltérése, melyet talán a vödör és veder példáján a legkönnyebb értelmezni. A „k.r” gyökszó „e” hanggal való feltöltése által képzett „ker” pedig szavaink egész sorát adja, melyek szintén a kerülő, körbe való mozgás és az eredendően köralakra jellemző állapotformák széles skáláját eredményezi. Ezek a kerül, kereng, keres, illetve kerék, kerek, keret, kert stb. Ez a kérdés azért fontos, mert korábbi munkáimban már többször belefutottam ebbe a kérdésbe. Gondolok a templomelnevezések (kirche, church, cerkov, stb) kör értelmezésére, a király országkerülő tevékenysége és az ősi turul szimbólum köröző mozgásával kapcsolatos szó és értelem-összefüggéseire. A görög népnevek idegen változatai is, mind ezt a kerek értelemkört tükrözik vissza: greek (angol), grec (francia), greco (olasz), grego (portugál) grecki (szláv nyelvek), kreikkalainen (finn) és kreeka keel (észt). Keresztnevekben felismerhető formái is, mind ezt a jelentést sugallják: Gregor (kerek-úr), Kirk, stb.

Nézzük meg, hogy a Kerekországnak feltételezett görög honnak, vannak-e tárgyiasult bizonyítékai. A világ építészetében jól ismertek a görög oszlopfők, melyek a mai napig használatban vannak világszerte a görög-római hagyományokat tisztelő helyeken. Az egyikük a jón oszlopfő, melynek jellegzetessége a csavarminta:

Ez a csavarminta pedig egyértelműen egy kör alakzat. Az ősi görög népnek tartott jónokat már a XIX. század elején Horvát István azonosította a jászokkal illetve a pelazgokkal. Ugyanez a minta elmaradhatatlan része a korintoszi oszlopoknak is:

Az ókori görög kultúra egyik városállamáról Korintoszról kapta a nevét. A névben megbújó „körindás” eredeti jelentés, már a tárgyalt értelemkörhöz kapcsolódik. A korintoszi név, rokonságot mutat az alpi szlávok (karantánok) és az általuk lakott területek nevével (Karintia, Krajna), de a Kárpát-medencében is akad ilyen település, Konond, amely főleg fazekasságáról nevezetes.

.

Az itt készült edények jellemző díszítő motívuma a körinda, ami számos más magyar népművészeti tájegység is magáénak tudhat. Ebből a körinda szóból vezethető le a gerenda jelentése is, hiszen az oszlopfők kapcsolódtak a tetőzet legfontosabb elemeihez, így közelségük okán ragadhatott át az áthidalókra ez az elnevezés. Rokon szavai korong és a göröngy is, melyek szintén kerek formájúak. Véletlen lenne, hogy az angol round, kör jelentésű szó, pont a körinda szó második tagjával mutat egyezőséget? Bizonyosan nem, hiszen más nyelvek is tükrözik ezt a kapcsolatot, gondoljunk csak az olasz kerek jelentésű rundo szóra, de a spanyol és portugál ronda, a francia rond, a német runde is ugyanezt igazolja.

Ha a természeti forrását keressük ennek a mintázatnak, a növényvilágban könnyen megtalálhatjuk:

Ez pedig a növények egyik levélmódosulása, a kacs, mellyel képesek kapaszkodni, valamit elérni, rögzíteni magukat. A kisgyermek kezét népiesen kacsónak nevezik, mellyel ugyanazt tudják tenni, mint a növények. A növényi kacs kerek kunkoráról nevezték el az első, keréken gördülő járművet, a kocsit, amivel könnyebben és gyorsabban érhettek el távolabbi helyeket. Az angolban is felismerhető ez a forma a coach (kócs) szóban. Bár előbb jelent edzőt vagy buszt, de a postakocsi jelentése egyértelműen ide kapcsol. Főleg, ha figyelembe vesszük a ténylegesen a kocsira használt, kar vagy kör fejleményű car szót is. Ezen kívül a latin currus, a portugál carro és a spanyol coche is a magyar kar, kör és kacs eredethez társítható. Az angol catch, megfog, elkap jelentéssel, szintén a tárgyalt értelemkört bővíti. Kacs fejlemény maga a kapcsol igénk is, melynek toldalékolt változata a kapcsolódni, értelmében is szoros viszonyt mutat a természeti előzménnyel.

Vizuális típusú olvasóim kedvéért illesztem ide ezt a mezopotámiai kőfaragványt, amely talán segít összerakni a képet. Az ábrázolt istenség szellemi mivoltát a sólyom testű ábrázolás kívánja érzékeltetni, míg a „kör-atyaságot” a dereka körüli és a bal kezében tartott kör vagy karika érzékelteti. Ráadásul a köratyában megvan a lentiekkel való kapcsolódás szándéka, melyet az alsó karikából két irányba is nyújtózó kacsok jelképeznek.

A természeti előzmény alapján következtethetünk arra, hogy a kacs és csavarminták, a kapaszkodást, valaminek az elérését, megragadásának óhaját szimbolizálják. Maga a karika szó is kar fejlemény, mivel ez a tárgy elsősorban a kar éke volt. Ennek segítségével értelmezhetőek a görög oszlopfők ég felé törő kacsmintái, melyek a felső világhoz való kapcsolódás szándékát, akaratát fejezik ki. Talán nem véletlen, hogy az őskereszténységgel szoros rokonságot mutató manicheizmus két szent növénye, a szőlő és a dinnye is kacsot képző növény.

Ismert a magyar néphagyományban az a Karácsony és Vízkereszt közti szokás, a regölés, amikor rigmusokba szedett jókívánságokkal köszöntik a ház népét. Ennek a szokásnak, a románoknál fennmaradt változata a kolinda, ami valószínűleg egy ősibb rétegét őrizte meg a regölésnek. Erről volt meggyőződve Bartók Béla is, aki többek közt maga is gyűjtötte és kutatta a kolindálást. A román elnevezés magyarul értelmezhető, mint körinda. A körindálás szokásában ugyanaz az égi kapcsolódási szándék ölt testet a jókívánságok lehívása során, mint a regölésben. A kolinda szó elfogadott eredetét a latin calendarium szóból vezetik le, ami állítólag a hónapok kezdetét jelentő első nap, a calendae napjáról kapta a nevét, amikor kihirdetésre került az adott hónap nonae és idus napja, és ebből a kihirdetés vagy kikiáltás szokásából került át néphagyományba. Maga az eredetnek tartott latin calendarium szó, adósok könyvét jelenti, ami arra utal, hogy a római jog szerint a hónap első (calendae) napján váltak esedékessé az adósságok és annak kamatainak törlesztése. Ám az előzmények figyelembevételével, sokkal valószínűbb, hogy a kolindálás elnevezése, nem egy később kialakult római szokásjog fejleményeként, hanem az ősi tudásban gyökerező, szakrális művészeti alkotások olvasataként értelmezhető, s maga a kalendárium szó is az évkört idéző körindából származik.

Érdekes kérdés, hogyan kapcsolódik a kacs témakörhöz a kacsintás szavunk, ami egyértelműen ebből a szógyökből ered, s ugyanakkor sem a látással, sem a szemmel nincs kapcsolatban. A magyarázatot, az ókori Egyiptom képírásából olvashatjuk ki.

A Hórusz szem ábrázolások, mitikus tartalommal bírnak, mágikus erőt tulajdonítanak neki, védő erőt és az isteni tudást testesítik meg. Ezeken a jeleken mindig egy szem szerepel és a szemből kinyúló kacs is jellegzetes része a szimbólumnak. A kacs a szem közepétől indul, ami a látással való összefüggését erősíti, maga a kacs pedig azt az értelmezést sugallja, hogy képes kapcsolódni, azaz a látó szemmel kapcsolatba lehet kerülni. A kacsintás szavunk, ami a kacsindás jelentéssel hangtanilag megegyezik, egy szemmel való jelzést jelent, amikor a kacsintó személy egy pillanatra behunyja az egyik szemét. Ezzel a mozzanattal idézi meg a Hórusz szemet, mellyel beavatja valamibe azt a személyt, akinek a jelzést szánta. Ráadásul Hórusz nevében az Körös név bújik meg, melynek gyöke köré ez az egész írás is szándékozik épülni.

A magyar nyelvben, a kacs rokon-értelmű jelentése az inda szó, ami a korábban említett round, rundo, runde kör jelentésű idegen formákban szintén felismerhető. Ugyanez fellelhető a türk nyelvek „körül” szavaiban is: etrafinda (török), ajnalasinda (kazah), tövereginde (türkmén), atrofida (üzbég) és ajlanasinda (kirgiz). Könnyen lehet, hogy India és Indonézia nevében is azt az ősi névadási szokást vélhetjük felfedezni, amit Görögország esetében is feltételezhetünk. Nevezetesen, hogy a kerek egészet jelentő, kört megtestesítő természeti előzmény, a kacs, vagyis az inda lehet az alapja mindennek. Ha megnézzük az egész jelentéseit, meglepve tapasztalhatjuk, hogy az angol „all”, a skandináv nyelvek „hel”, „hela” és a holland „geheel” alakjai, pedig Görögország görög nyelvű Hellász, Elliniki formájára hangzik. Inda fejlemény az indulni igénk is, ami tulajdonképpen valaminek az elérésére tett első lépést jelenti.

További nyelvi adalék, hogy a szláv nyelvek kerékre használt kolo, koleszo szavai, amellett, hogy a magyar „kör” ősgyököt tartalmazzák, ugyanennek a gyöknek a fejleményét, a kölest idézik meg, mely jellemzően kerek magjáról ismerhető meg. A köles angol kechri és örmény korek alakja szintén ide kapcsol, akárcsak a cirok-kerek egyezés. A szláv koleszo a gabonafélék kalász alakjára is hangzik, ami pedig az ököl nyelvi formáját és alakját is adja, ahol a szorosan behajtott ujjak szem formája alkotja az (ö)kalászt. Ennek az a jelentősége, hogy ókori görög és római névformákban is felismerhető ez a tartalom. Ilyen név például a Periklész, az Achilleusz, a Héraklész vagy a Hercules. Ismert a nyugati grúzok kolkiszi elnevezése, amit egy korábbi írásban kapcsolatba hoztam az ősnépességi keszi, kasza, kard értelemkörrel. Ugyanígy összefüggés mutatható ki a Közép-Makedónia területén található Kilkisz pefektúrával is. A görög Hellász elnevezésből kibontható kalász jelentés, magára az országukra használt szóban így nyer kerek, egész értelmet.

Érdemes ezen a ponton, nyelvi kapcsolódásuk okán, néhány népességet is megemlíteni. A Fekete-tenger északi területeihez köthető akatzirok (emlegetik őket akaciroknak vagy akatiroknak is), sztyeppei nép volt. A róluk először megemlékező Priszkosz rétor őket hunoknak vagy szkítáknak nevezi, bár ezt a jelenlegi tudományos álláspont nem támogatja. Az akatzírok nevében nem a többes számból adódó, a kerek egészre utaló cirok szó, hanem maga a körre utaló „cir” tag érdemel figyelmet. Nyelvi emlékük nem maradt fenn, csupán Priszkosz emlékezett meg vezérükről Kuridakhoszról, vagy latinosan Curidachus-ról, kinek nevéből pontosan a „köri-dák” jelentés olvasható ki.

Az akatzirok elődei, a nevükben is hasonló agathürszök lehettek, akikről feljegyezték, hogy szkíták, vagy szkíták által uralt trák népesség voltak. Herodotosz szerint a királyi szkíták rokonai voltak. Az i.e. 8-5. század idején, többek közt az Erdélyi-medencét és az Alföldet is lakták. Az erdélyi részeken élőket nevezték dákoknak is, míg a Havasalföldön élőket gétáknak. A görögök szkíta származására utal az az eredetmonda, mely szerint a kelet-európai szkíták, Heraklész és egy kígyótestű nő nászából származnak. Hérodotosz szerint, a három fiú utód, (Agathürszosz, Gelónosz és Szküthész) közül, Gelónosz az, akinek gélónoi nevű népe göröghöz köthető. Ennek kapcsán figyelemre méltó földrajzi megfeleléseket hozhatunk fel példának a történelmi Magyarország területéről, mint Galánta és Kalocsa városa, Budapest Kelenföld része, de ősi családnévben is előfordul, ilyen a Bor-Kalán nemzetség. Jáfet fiának, Gómernek a népét nevezi a biblikus hagyomány galatáknak, melyeknek emlékét a Kárpát-medencében az egykor dákok által lakott erdélyi terület, Kalotaszeg és településnevei őrizték meg. Ezen felül a Szent Korona országaihoz tartozó Galícia, a hispániai Galícia és a kis-ázsiai Galácia, a görögországi Galátsi város valamint az erdélyi Galác (románul: Galati) település is ennek az ősi vonulatnak a lenyomata. A galatákat, keltáknak is mondhatjuk, ide tartoznak a gallok is. Közelsége okán a bennünket leginkább érintő Galícia, a történelmi Magyarország észak-keleti határán fekvő terület (a mai Lengyelország és Ukrajna része) névadója az egykori Halicsi Fejedelemség központja, Halics városa volt. Galíciát nevezik Gácsországnak is, ami már a korábban taglalt kacs kérdéshez tartozik. Itt kell megemlíteni a kacs és a kacsa összefüggését. Köztudott, hogy a kacsa vízi szárnyas, s hogy a szárazföldön esetlenül mozog, „kacsázva” jár. Ráadásul a kacsa hímjét gácsérnak hívják, ami közvetlen bizonyítéka Gácsország és a kacs kapcsolatának.

Figyelmet érdemel a kalász szóra hangzó kálizok kérdése is. A kálizokról a 9-13. századig szólnak a híradások, akik állítólag iráni eredetű muzulmán vallású népek voltak. Valószínűleg már az árpádi bejövetelben is részt vettek. Kézai Simon szerint Aba Sámuel anyja is káliz volt. Eredeti lakóhelyük az Aral-tó déli környékén, az úgynevezett Khorezmi Birodalom területére tehető. Hvárezm vagy khorezm neveinek tanulmányozásakor szintén felismerhető a kör eredet.

Kerekország lehetséges földrajzi lenyomatait keresve, feltűnhet Korfu szigete, ami a mai Görögország északnyugati határa. Görögül Kérkira, latinul Corcyra. Leginkább az olasz Korfu elnevezése ismert. A mi nyelvünkön nem jelent nehézséget kiolvasni eredeti Kör-köre vagy Kör-fő jelentését. Érdekesség, hogy a szigethez tartozik további három kisebb sziget is. Egyikük neve mai görög nyelven is Othoni. Ez azért pikáns kérdés, mert a mai főváros Athén neve is jó eséllyel ebből a magyarul értelmezhető alakból fejlődött ki, ami eredetileg nemes egyszerűséggel Otthon volt. A Kerkyra név a horvátországi Korcsula esetében is felbukkan, hiszen ezt a szigetet az ókori Korfuról érkező görög gyarmatosítók nevezték el és alapították a várost szülőföldjük neve után.

Az Adriai-tenger további figyelemre méltó földrajzi elnevezéseket tartogat a számunkra, ilyen például a Krk-sziget. A szláv nyelvek mássalhangzó torlódásra hajlamosak, olyannyira, hogy ebben az esetben nincs is magánhangzó a névben. Ha szeretnénk könnyen kimondhatóvá tenni, adja magát a kerek-sziget változat, vagy ennek módosulása, ha úgy tetszik görög-sziget. Krk-sziget római neve Curicta és Krk város Curicum neve, nem az eredeti név, ugyanis a sziget első lakói liburniak voltak, akiket drako-illir törzsként is emlegetnek, akik hosszabb ideig megvetették a lábukat az Adria partvidékén. Azt is tudni kell, hogy a római uralom előtt Itáliában és Illiricumban is sokáig léteztek görög kolóniák, akik önálló városállamokban éltek. Az illírek és görögök kapcsolatára még visszatérek.

A görög civilizáció előzményei közt igen fontos szerepe van a minószi kultúrának, melynek lineáris írását nemrég értelmezte magyar nyelven Révész Péter, Amerikában élő magyar kutató. A minószi kultúra Kréta szigetén alakult ki, időszámításunk előtti harmadik évezredben. Ebben a civilizációs szempontból legősibb görög sziget nevében is megtalálható a tárgyalt kör értelmezés. Ősi logika szerint a sziget neve Kör-atyának érthető. Már a korai mezopotámiai írásos emlékekben is említik a szigetet Kaptara néven. Biblikus névalakja Kaphtór, az egyiptomi források Keftiu néven emlegetik. Ezek a formák az akkád kapturrum szóra vezethetők vissza, ami tárolóedényt vagy tároló-helységet jelent. Ezen a ponton a vájt fülűek már felkaphatták a fejüket, hiszen ezek a névváltozatok a kaptár szavunkkal mutatnak egyezőséget, ami ráadásul pont egy tároló edény, melyben a mézelő méheket tartották. A mezopotámiai feljegyzés kapcsán pedig az ősi méd méhkultusz nyelvi lenyomatára ismerhetünk, akárcsak az anatóliai Kaptara település nevében is. Az előbb idézett mezopotámiai dombormű köristen ábrázolása, pedig Kréta-sziget nevének „köratya” értelmezését támasztja alá.

A gondolatsorba illeszkedik egy további görög sziget neve is, ami ráadásul ugyanúgy hangzik, mint a történelmi Magyarország területét határoló hegység elnevezése. Az angol nyelvű wikipedia szerint, Kárpátosz-sziget neve egy legenda szerint akkor keletkezett, amikor az első lakosok elrabolták az olimpiai isteneket és behozták őket a szigetre. Így nevezték el őket árpátiaiknak, a görög ragadozó jelentésű arpaktikosz szóból. A Karpathos név az albán karpe (kő) szóhoz kapcsolódik, amely a protoindoeurópai „sker-„/”ker-„gyökből származik. Továbbá Karpatosz sziget mitológiai otthona Japetus titánnak is. Ezekből több következtetést is levonhatunk. Az, hogy a sziget neve a görög ragadozó szóból származna, nem tartom valószínűnek, mert a vele egyező Kárpát-hegységnek és az általa határolt medencének, nincs köze ehhez a fogalomkörhöz. Sokkal inkább egy ősi névadási formához kapcsolható, mellyel már korábban foglalkoztam, nevezetesen a gabona nevekből származó szaporasággal, termékenységgel összefüggő elnevezésekhez. A sziget árpátiainak nevezett lakói erre az árpából képzett Árpád névre vezethetők vissza. Valószínű, hogy a gabona is magáról a személyről kaphatta a nevét, mert ismert az, hogy magyarban a gabonából készült, életet jelentő kenyeret papának hívják, így a szó jelentésének a forrása az Apád uram, eredeti Úr-apád alakja lehetett, melyből az Árpád alak maradt meg. Milyen különös, hogy a Kárpát-medencébe bejövő Árpád vezér a róla elnevezett földrajzi egységet vette birtokba ősei jogán! Az pedig, hogy Japetus titán, aki Jáfettel azonosítható, ehhez a földrajzi elnevezéshez kapcsolódik, az ősi leszármazási vonallal való kapcsolatra mutat rá. A protoindoeurópainak mondott „sker” és „ker” szógyöki eredethez annyit, hogy pont a magyar nyelvben a kő fejleménye, a formáját idéző kör, vagy kerek forma, ami a tárgyalt Kerekország nevében is felfedezhetünk. Erre példa a Kükládok szigetcsoport is, melynek görög neve Kikládesz, olaszul Cicladi, akárcsak a Közép-Makedóniában található Szikléz település is. Ezekből a névváltozatokból a szikla szavunk olvasható ki, melynek kereksége a kő anyagával összeforrtan értelmezhető. A név magyarázata egyébként a görög „kuklász” szó, ami ráadásul körült jelent. Továbbá, a szikla szavunk kapcsolatban van a szikul-székely ősnépességet jelölő névvel, de erről majd később szólok további összefüggések kapcsán.

Kárpátosz sziget latin neve Carpathus, míg olaszul Scarpanto. Nem kell meglepődnünk azon sem, hogy a római időkben, épp a Kárpát-medencében elhelyezkedő Pannonia tartomány egyik városa Scarbantia, a mai Sopron neve, egyezik az olasz névváltozattal. Sopron pedig visszakapcsol a szabír kérdésre, ugyanis nem csak másik pannoniai város, Savaria, hanem Sopron mai nevében is felfedezhető az ősi vonulatról való elnevezés, a Szabírhon-Sapíron-Sopron átalakulás útján. Ha már a szabíroknál tartunk, mi más lenne a magyarázata annak, hogy Dél-Itáliában, ie. 720-ban, a betelepülő akhájok megalapítják Szübarisz városát, ami egyértelműen szabír névszármazék, minthogy a görögként ismert akhájok is eredendően szabírok voltak. Szübarisz mai neve Sibari, de a közelben lévő Bari kikötőváros neve is őrzi az avari, szavari eredetet, akárcsak a görögországi város Vári is. Ugyancsak az akhájok hozták létre Krotón városát is, melynek nevében éppen a körotthon jelentést ismerhetjük fel. Egyébként a két város egymás ellen fordult az idők során, így ie. 510-ben a krotóniak elpusztították Szübariszt. Az elmenekült lakosai alapították az egykori Thurioi vagy latinosan Thurii városát, ami már a turul kérdéshez vezet. Krotón sokáig dacolt a római hódítással szemben, a pun háborúkban Karthágó szövetségese volt, de csak ie. 194-ben lett római kolónia. A korintosziak (körindások) szicíliai gyarmata Szürakúza, Archimédész híres mondása kapcsán érdekes, ami így hangzik: „Ne zavarjátok köreimet!”. A kirajzolódó kép alapján elképzelhető, hogy többet is jelenthet ez a halála előtti mondása.

A kárpát kérdéskörhöz tartozik még egy ókori népesség is, a kárpok, akikről állítólag magát a Kárpát-hegységet nevezték el. Származásuk vitatott, lehet, hogy dák, germán vagy szarmata eredetűek. Először Klaudiosz Ptolemaiosz írta le őket i-e. 130 és 148 között készült Geographia című művében, mint délkelet-európai nép. A Római Császárság idejéből származó feljegyzések Dácia romanizálatlan részeire teszik őket. Rómával ellenséges nép volt, szkítákkal, germánokkal, szarmata népekkel álltak szövetségben. Zószimosz görög történetíró 500 körül számol be utoljára a kárpodákokról, akik a hunokkal és a szkírekkel szövetkezve hadakoztak 379 és 395 között Theodosius császárral. Ezekből a feljegyzésekből az a fontos következtetés származik, hogy a kárpok, akiknek neve a görög Kárpátosz szigettel és a Kárpátok hegyvonulatával szoros rokonságot mutat, hun-szkíta eredetű, így a görög sziget nevének kialakulásában egy jóval korábbi előzmény kapcsán köze lehetett.

A fent leírt következtetések miatt, elkerülhetetlen a görögnek ismert népesség keletkezésének idejéig visszamenni és ősnépességi kapcsolatait megvizsgálni. Az előzmények között az első fejlett civilizáció, a krétai Mínoszi kultúra, amelyről fentebb hivatkoztam, hogy magyar vonatkozású kapcsolat mutatható ki az esetében. A trójai őslakosság eredete szintén az idők homályába vész. Róluk annyit bizonyosan elmondhatunk, hogy a trójai háború után nyugatra települtek, ahol egy elég markáns kulturális lenyomatot hagytak maguk után. Több település alapítása köthető hozzájuk. Itáliában az etruszkokat származtatják tőlük. A képes krónika szerint Aquilea városa és Velence eredete is hozzájuk köthető. A Kárpát-medencében a Pilis-hegységben ők alapítják Sicambriát, melyet később Attila király is székhelyül használ. A krónikáink szerint is ezek a trójaiak alapították Párizs városát, ami Párisz hercegről kapta nevét. Ez a név nyomatékosan alátámasztja a trójaiak szkíta-avar eredetét, ugyanis a név elejéről elkopott hang visszaállításával tisztán megkapjuk az Aparisz, azaz Avarisz elnevezést. Hésziódosz tipológiai utalása, hogy a trójai nők világos hajúak voltak, erősíti az ősi vonulathoz való tartozást. Továbbá a trójai elnevezés etimológiai kapcsolatban van az Árpáddal bejött tarján törzzsel, melynek közvetett bizonyítéka az etruszk előzményei alapján, Itália lakóira használt nemzetközi italián és magyar talián, tarján elnevezés. A Párisz kérdéshez tartozik, hogy a görög gyarmatosítások idején alapították az Adriai-tenger partján Phárosz városát is (a mai Hvar), ami történetesen hangalakilag egyezik Párizs nevével. Phárosz eredetét tréfásan úgy magyarázhatok egyazon szóval, hogy az avarok Phárosza a várak városa.

Visszakanyarodva a körinda természeti előzményeire, a növényi kacs mellett találhatunk az állatvilágban is körkörösen felcsavarodó és kinyúló testrészt. Ez a lepkék között megfigyelhető pödörnyelv, mellyel egyes fajok, mint például a szender-félék, röptükben képesek a virágokból kiszívogatni a nektárt.

Szkeptikus olvasóim, már fogják a fejüket és gondolják magukban, hogy ugye nem képzelem, hogy ebből kimutatok bármi nyelvi összefüggést. Hát, rossz hírem van a számukra. A mai francia nyelv kialakulásában több, ma már nem élő nyelv is hatással volt. Könnyen lehet, hogy a franciák ősi trójai kapcsolatának lenyomata a lepkére vagy pillangóra használt papillion szavuk, ahol az első pap szótag nem igényel magyarázatot, míg a második illion tag, mint Ilion, Trója görög neveként ismerhető fel.

A görögök őseinek tekinthető törzsek bevándorlása, az i.e. II évezred kezdetén indult meg Ázsia irányából, amely több hullámban, ezer évig tartott. Vándorlásuk idején, a görög törzsek nemzetségekben, törzsekben és törzsszövetségben(!) éltek. Tudományos körökben, vándor és félnomád életet élő indoeurópai népnek tartják őket számon. Sorrendben a jón, az akháj, majd végül népességben is a legjelentősebb dór bevándorlás zajlott le. A letelepedés során a jónok értek legkorábban délre és keveredtek a legyőzött őslakókkal. A legismertebb jón nagyvárosok Athén (Otthon) és Milétosz voltak. Az évszázadok során, a technikai és civilizációs vívmányok felvirágoztatták a görög városállamokat, de a megnövekedő népességet, főleg az erdőirtások miatt, nem tudta a térség eltartani. Ennek volt köszönhető az ie. VIII. századtól kezdődő gyarmatosítások elindítása, melyek során, külső területeken jöttek létre görög városállamok. A görög gyarmatosítás fő irányai a Fekete-tenger partvidéke, Dél-Itália és Szicília partvidéke, az Adriai-tenger északi partja, és a mai Dél-Franciaország tengerpartja voltak.

Ahogy már fentebb említettem, achaia lakói alapították meg a szabír kérdéssel összefüggő Szübarist és a magyarul könnyen értelmezhető Kroton (Körotthon) városát. Megér egy misét az akhájok nevének vizsgálata is. Vannak, akik az akhájokat a mükénéiekkel azonosítják, ami már egy jóval korábbi jelenlétet feltételez az ókori Görögország területén. Az akháj név ráhangzik a görög félsziget és Anatólia közti térségben található Égei-tenger nevére, így ezek alapján akár nevezhetnénk Akháj-tengernek is. A hivatalos magyarázatok elég szórtak, nincs egy erősen elfogadott változat sem. Az egyik az, hogy Aegae (ma Vergina) városáról kapta a nevét, a másik, hogy a mitológiai Aegeus a név forrása, de levezetik az ógörög dialektus aiges, hullámok jelentésű szavából, melynek forrása az „aix” kecske szó metaforikus használatából ered, továbbá az aigalos (part) szóból is származtatják. Figyelemre méltó a kecskéből való származtatás, mert a kecske szó is kacs fejlemény, pontosan az ívelődő szarva miatt, amit a hullámokkal hoztak összefüggésbe. Ha már itt tartunk a szintén kacsszerűen csavarodó szarvú kos, szintén e logika szerint értelmezhető.

Az égei – akháj összefüggést nem említik, holott ez a népesség a térség lakója volt hosszú ideig. Ismert az a szómódosulási forma, amikor a szó elejéről vagy végéről elkopik egy-egy hang. A görög szavak végein gyakori az „sz” végződés, ami az ugyanezzel a hanggal kezdődő szavak ilyenforma változását eredményezheti. Nézzük meg az így képződött eredményt: (sz)akháj, illetve (sz)égei. Nem nehéz ebből kiolvasni a székely népnevet. Ezen a ponton állhat össze a kép, hogy a görög gyarmatosítások során miért adnak az akhájok Szübarisz nevet az általuk megalapított városnak Szicília térségében, ott ahol a szikulusz ősnépességről van elnevezve a legmeghatározóbb sziget. Ezek alapján értelmezhető a dél-franciaországi Korzika neve is. Az első tag az unásig emlegetett „kör” értelemkör, míg a második „szika” részlet, a szikul vagy székely ősnépességre utal. A mai Görögország Szikiész városa szintén ezt a vonalat erősíti.

Ahol székelyt találunk, ott lenniük kell magyaroknak is. Megara ősi városa az Attika régióban található, a Szaronikosz-öböl partján, átellenben Szalamisz (Sólymos) szigetével. Ez a település azoknak a „magyar gyanús” településeknek a táborát gyarapítja, melyeket világszerte megtalálhatunk. A görög mitológia szerint Megara, Creon, Théba királyának legidősebb lánya volt. Maga a női név görög eredetű, palotát, templomot, szentélyt jelent. A görög gyarmatosítások idején, megaraiak alapították Megara Hübleiát, a szicíliai Szürakuszaitól északra. Ugyancsak megarai dórok hozták létre Bizáncot az i.e.VII. században Büzasz vezetésével. Az, hogy Bizánc nevének eredete, az alapítók vezérének gabona jelentésű Büzasz, azaz Búzás elnevezéséből származik, feljogosít bennünket, hogy Bizáncot „Búzánk”-nak értelmezzük. Szent Jeromos 409-ben a következőt jegyezte fel a megaraiakról, akik híresek voltak arról, szeretnek templomokat építeni:

„Van a megaraiakról egy közmondás…Úgy építkeznek, mintha örökké élnének, és úgy élnek, mintha holnap meghalnának.” (CXXIII. levél 15.)

A megarai kérdés egy további összefüggést vet fel, nevezetesen, hogy a „mega” előtag és a vele rokon „make” változat egy újabb népességet kapcsol be a vizsgálandó körbe. Ezek pedig a makedónok. Ez a görög népesség a mai Görögország északi részéhez köthető. A leghíresebb makedón III. Alexandrosz azaz, Nagy Sándor, a világhódító hadvezér. Nevezik őt görögül Alexandrosz Megasznak, latinul Alexander Magnusnak, perzsául Szikandarnak vagy Iszkandernek. A perzsa névváltozatban nehéz nem észrevenni az ősi szikán eredetre való utalást, míg a magyar Sándor név a „Szent-úr” jelentést sugallja. A görög és a latin forma, ennek a szent úrnak a testet öltését jelenti, mint „Alak-szentúr”. Érdekes, hogy ennek földrajzi lenyomatait is megtalálhatjuk Görögország területén. Ilyen például a Szantorini szigetcsoport, a korábban említett Kükládok legdélebbi része, melynek nevét a XIII. századtól ismerik és Szaloniki Szent Irénnel hozzák kapcsolatba, ám ókori Théra neve már hordozta az eredeti jelentést. Érdekes, hogy egy másik ókori névváltozata a Sztongülé, éppen kereket, kör alakút jelent. Nagy Sándorral kapcsolatos furcsa tény, hogy a török közvetítéssel visszakerült ős geszta, a Tarihi Üngürüsz, ami a magyarok történetét jelenti, elég részletesen foglalkozik életútjával, ezen belül is a kárpát-medencei ténykedésével. Olyan érzése lehet az embernek, mintha az arab krónikások magyarként kezelnék Iszkendert. Nagy Sándorral kapcsolatban van egy idevágó részlet a Képes Krónikában, amikor a trójaiak Kárpát-medencei bejöveteléről van szó:

„Trója pusztulása után Pannoniába jöttek, amelyet egykor, Nagy Sándor idejében, Felső-Görögországnak neveztek…”.

Ehhez adalék, hogy Horvát István, Jászok című könyvében több ízben is idéz olyan szövegrészeket, melyben az ókori történetírók, a magyarokhoz erősen köthető jászokkal való viszonyát egyértelműen jellemzik:

„Maga (Sándor) testőrzőivel, s fegyvereseinek egy seregükkel ’s minden szkíta jászaival, titkos uton maga után hagyván nyoltzvan stádiumot, egy vadon erdő közepében tábort ütött.” (Polyaenus)

Itt kell megemlíteni a jászokkal félreérthetetlenül kapcsolatba hozható Aiaszt, a híres mitológiai harcost, akinek névrokona a trójai háborúban is szerepet játszott. Latinos elnevezése Aiax vagy Ajax. A jászokat Szicília görög gyarmati kapcsolatai miatt is érdemes megemlíteni, hiszen az őslakók között említik az aszónokat, a szikánok, az elümoszok és a szikeloszok mellett. Stephanus Byzantius nyomán, a térség jelentős földrajzi elnevezései közt is megőrződött a jászok neve, miszerint:

„Ezektől a jászoktól nyerte ma is szokásban lévő ionium mare nevét az Adriai tenger.”

A görög ősnépesség, a jón, és a jászok között ez alapján tehetjük ki az egyenlőség-jelet, amit már Horvát István is megtett kétszáz évvel ezelőtt. A Jászok című könyvéből idézem Arriani Nicomedensis feljegyzését, aki szerint ekképp beszélt Nagy Sándor katonáinak a jászokról:

„A Barbarusok közül pedig egész Európának legerősebb Népei a ’Thrátziaiak, a ’Paeonesek, az Illiricumiak, és Agriánusok fognak velem az elpuhult és gyáva Ásiai hadak ellen táborba szállani.”

A Nicomedensis által említett barbár népek közül a paeonesek is figyelmet érdemelnek, annál is inkább, mert Pannonia (nagyjából a mai Dunántúl) népességéről van szó, akikről Appianosz Alexandrosz a következőképpen emlékezik meg:

 „A paeonok, a hosszú Ister mentén lakó hatalmas nemzet, a dardanusokon túl a japodes népig terjeszkednek; őket a görögök paeonoknak, a rómaiak pedig pannonoknak hívják, és az illyrek közé sorolják, ahogy előrebocsájtottuk”

Ezen a ponton érkeztünk el az illír kérdéshez. Az Appianosz által illírek közé sorolt pannonok és a Nicomedensis által egyaránt a barbárok közt említett paeonesek és illiricumiak esetében, szövetségben lévő rokon népekről beszélhetünk. Az illírek nevének magyar értelmezése szerint íj-urak, akik tudnak bánni ezzel a fegyverrel, akárcsak a jászok, akiket Horvát István íjászokként értelmezett. A trójai háborúban játszódó ismert eposz az Iliász, tökéletesen ráhangzik az íjász szavunkra. Az előzmények alapján, nehéz lenne elképzelni azt, hogy ne lenne köze Homérosz művének a jászokhoz.

Érdemes még körüljárni a görög törzsek közül a jónokat. A jón népnév lehet a Jónás névnek a forrása, melynek hivatalos magyarázata szerint héber eredetű és galambot jelent, ami már csak azért érdekes, mert a magyar galamb szó és a Hérodotosz szerinti Gélonosz leszármazott ős görögség, a gélonoi közös szóelőzményről fakad, mint galan-áv, azaz galamb. A Képes Krónikában Szent Jeromosra hivatkozva közli Kálti Márk, hogy a görögök Javántól származnak, aki Jáfet egyik fia, s hogy ezért nevezik Görögországot héberül Janánnak. Az Árpáddal bejövő hét törzs közt található a Jenő törzs, ami nevezéktani szempontból pontosan ide tartozik. A Jónás név magyar változata a Gyenes, melynek Dénes alakja már görög eredetűnek ismert és Dionüszosznak, a bor és a szőlő (kacsos növény!) istenének ajánlottat jelent. Ezen logika szerint Gyenüszosz vagy Jónüszosz isten egy másik névhez is elvezet bennünket, ami szintén a jón ősnépességhez köthető. A János név, általában a legnagyobb tudásba beavatott személyekhez kapcsolható, gondoljunk csak Keresztelő Szent Jánosra vagy a Jelenések Könyvét lejegyző apostol Szent Jánosra, de messzire vezet az átjárást ügyelő, a kapukat őrző két arcú Janus isten ősi kultusza is. A János szláv változata az Iván mellett a Jovanos, ami ugyancsak a mi nyelvünkön értelmezhető, mint Jó-fényes. A jón népességről kapta Görögország a régies Jónia elnevezését és jávánita jelzőjét.

De térjünk vissza Nagy Sándorhoz, aki különös módon rendelkezett, ugyanis végakaratában birodalmát nem gyermekei közt, hanem vezérei közt osztotta fel. Ezekkel az utódokkal kapcsolatosan feltűnhet, hogy nem feltétlen maradtak hűek a görög-római irányvonalhoz, amihez a jelenlegi történészi álláspont szerinti Nagy Sándor tartozott. A négy terület négy uralkodója közt szerepel a dinasztia alapító Szeleukosz is, aki Szíriát és Észak-Mezopotámiát kapta. Ez azért érdekes, mert ez volt a Pártus Birodalom kialakulásának alapja, ami az idők során komoly hatalmi tényezővé vált a térségben és kifejezetten az ellenpólusát képezte a Római Birodalomnak.

Még vissza kell hogy térjünk a görög törzsek közt számon tartott, népességében is legjelentősebb dór vonulatra. Strabo feljegyezte, hogy „a görögöket danaanoknak nevezi Homérosz”, akik egyes elképzelések szerint Kánaán (Kunhon) területéről származnak, a heraklidákkal együtt. Ha jobban megvizsgáljuk a danaan kifejezést, számunkra a dán-jón, azaz dán-jász eredeti jelentés bontható ki. Bonfini szerint vannak olyan feljegyzések, amelyek azt állítják, dardaniai volt Dardanus, a trójai nemzet alapítójának vére. A Dardanellák névadója valójában dór-dán értelmezés segítségével tehető helyre. Ennek a népnek az embertani jegyeiről egy thébeszi lírikus költő, Pindar tesz utalást, amikor „világos hajú danaoi”-ról beszél. A dórokhoz kötődő dán törzs lenyomata a makedón névben is felismerhető a feltételezett eredeti maka-dán változat segítségével, de a térség más földrajzi neveiben is, mint például Jordánia.

Előre ugorva az időben, a Római Birodalom hanyatlása idején, Attila halála után testvérháború alakult ki a krónikáink által leírt két fiú utód, Aladár és Csaba között, melynek következménye az lett, hogy a vesztes Csaba, anyai nagyatyjához Honoriusz császárhoz menekült Görögországba és ott is maradt 13 évig. Nem az a nehezen elképzelhető, hogy Attila görög feleséget választott magának, hanem az, hogy Csaba anyja, aki egy Honoriusz nevű császár lánya, nem szövetsége jeléül adta volna oda lányát és ne lett volna rokona a hunoknak egy „hunori-úz” névvel.

Akármelyik rétegét vizsgáljuk a görög történelemnek, lépten-nyomon belebotlunk a szkíta ősnépességi vonulat nyomaiba. A görög népelnevezés és számos földrajzi név nyelvi összefüggéseiből, azt a határozott következtetést vonhatjuk le, hogy a mérföldkőnek elismert görög kultúra, arra az ősi vonulatra fűzhető fel, melyről nem szívesen beszél a hivatalos történelemtudomány. Az itt lejegyzett felvetések tükrében, a görög kultúra más megvilágításba kerül, ami szükségessé teszi az eddig kialakult kép átértelmezését.