Ha Nyugat-Európa őstörténetét szeretnénk megismerni, rögtön az a megalitikus civilizáció juthat eszünkbe, amely végig az Atlanti-óceán partvidékén jelentős nyomokat hagyott maga után. A mai napig tisztázatlan azoknak a kőépítményeknek a szerepe, melyeket mai technikával is nehezen lehetne megvalósítani. Valószínű, hogy ennek az ősi kultúrának a leszármazottjai és szellemi örökösei a druida vallású kelták. Régészeti leletek tanulsága szerint, kelták éltek a Kárpát-medencében is, s hogy ezt az ősi kapcsolat meddig élhetett az egymástól távol élő népességek között nehezen bizonyítható. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy a nyugatra irányuló hadjáratok és az úgynevezett „kalandozások” ezeket a kelták lakta területeket is érintették. Az is furcsa, hogy szinte minden ilyen jelentős vállalkozás Hispániára is kiterjedt, ami távolsága miatt ebben a korban rendkívül nagy feladatnak számított.

Nem csak emiatt érdemes a figyelmünket az Ibériai-félszigetre szegezni. Az ősköri ember első nyomai is itt találhatóak meg. Elég, ha csak az Altamirai barlangrajzokra gondolunk, melyek Kantábria autonóm közösség területén, Baszkföld szomszédságában találhatóak. Az itt lakó baszkok pedig elismerten a legősibb népességek közé tartoznak nemcsak az Ibériai-félszigeten, hanem egész Európában is. A baszkok eredetére vonatkozóan többféle elmélet létezik. Vannak, akik a cro-magnoni ember leszármazottjainak tartják őket, melyet a többi etnikumtól eltérő genetikai állományuk támaszt alá. Ezen kívül létezik vaszkoiberista és indoeurópai-elmélet is. Előbbinél a keltiberekkel rokonítják őket, míg az utóbbinál feltételezik, hogy i.e. 4. évezred környékén vándoroltak be a Kaukázus térségéből. Ez utóbbi lehetőség egybe vág azzal, azzal a már taglalt kérdéssel, hogy az egységes grúz királyság megalakulása előtt, a keleti grúz terület, Iberia neve, megegyezik a nyugat-európai félsziget nevével. Ókori és középkori szerzők is feltételezték a rokonságot a két terület között, bár a kapcsolat megközelítése korántsem egységes. Például a neves grúz vallási író, Hagiorita György (1009–1065) arról írt, hogy egyes grúz nemesek el akartak utazni az Ibériai-félszigetre, és meglátogatni a nyugati helyi grúzokat, ahogy ő nevezte őket. Korábban tárgyaltuk, hogy a grúzok kartveli önelnevezése kapcsolatba hozható a bizánci forrásokban magyarokra használt szabír, szavárd elnevezéssel úgy, hogy a kartveli szótövében fellelhető kard és a szabar, szavárd elnevezés idegen szablya, kard jelentései összefüggést mutatnak. Létezik egy észak-afrikai származás-elmélet is, melyben a baszkokat a punokkal és a berberekkel rokonítják. Ehhez kapcsolódik az a korábbi észrevétel, hogy a karthágói befolyás nyomán elnevezett Cartagena városa, szintén ebbe a kard jelentéskörbe sorolható, ugyanis Karthágó régies elnevezése Kard-Hadas volt. Mindezek alapján, valamennyi baszk származási elmélet megállja a helyét, mivel ősnépességről lehet szó.

A baszkok önelnevezése az euskadunak, ami „baszkul beszélőket” jelent és saját földjükre használt Euskal Herria név az „őskáld” jelentést sugallja, ugyanis az „l” hanggá lágyult „r” hang, az egyszerűbb és gyorsabb kiejtés érdekében kikophat a szavakból. Kard hangzású nevük miatt már korábban kapcsolatba hoztuk a kurdokat és a káldokat vagy káldeusokat, akik egyaránt Mezopotámia őslakói voltak. A baszkok spanyol elnevezése vascos, ami szintén ebbe az irányba mutat, hiszen a vaskó, a magyar nyelvben kardok, kések pengéjét jelentette, manapság még nyeletlen rossz bicskát jelentő formájában ismert. A baszkok nyelve, amit euskara, üskara néven emlegetnek tisztázatlan eredetű, ősi agglutináló nyelv, akár csak a magyar. A tudomány jelenlegi állása szerint egyik nyelvvel sem mutat rokonságot. Sajátos népi kultúrájuk jelentősen különbözik a spanyolokétól. Érdekesség, hogy a baszk nyelvben a kicsinyítő képző megegyezik a magyar nyelv kicsinyítő képzőjével. A baszk „-ko” képző megtalálható a spanyol baszk jelentésű vasco szóban, akárcsak a magyarban (Palkó, Jankó, szánkó, stb.).

Érdemes néhány pillantást vetni Baszkföld tartományaira, melyből újabb összefüggések bonthatók ki. Bizkaja (spanyolul Vizcaya) északnyugati tartomány, névadója a Vizcayai-öbölnek. Számunkra a víz szó félreérthetetlenül kiolvasható. Valószínűleg összefüggésben lehet a térséget hosszabb ideig uraló vizigótok jelenlétével. Bár tudjuk, hogy hivatalosan a vizigótok nevében található előtag az ógermán „wise” nyugat szóból származik, melynek mégis ellentmond a Földközi-tenger térségének korai, nem indoeurópai népességéhez tartozó aquitánok jelenléte, kiknek nevéből ugyanazt a víz előtagot olvashatjuk ki csak latin nyelveken (aqua). Az aquitánok, Gallia délnyugati részén Aquitania területén élő, a római hódítás korában élő törzsek gyűjtőneve. Az etimológiai összefüggést erősíti, hogy az 5. században a nyugati gótok, akik vizigótok voltak, tolosai (Toulouse) központtal rendeztek be birodalmi központot Aquitániában. Nem csak a vizigótoknak, hanem a vandáloknak is közük van a vízhez, ugyanis dánul a víz vand. A vandálokról annyit érdemes tudni, hogy Pannóniából indultak el hódító útjukra, majd 407-ben megszállták Aquitániát is. Később a térségben megforduló vikingeknek is kiváló vízjártasságuk volt és nevük értelmezése szintén vízzel összefüggő kérdés, melyet korábban már részletesen kifejtettem. Az ibériai-félsziget egyik első ismert etimológiájú kelta népe a vetton. Nevük első tagja angolul nedvességet jelent (wet). A vettonokat szoros kötelék fűzte a luzitánokhoz, kiknek néveredete nem tisztázott, de ha figyelembe vesszük az elnevezés előtagjának lehetséges elhagyását, ahogy Andalúzia vandál eredete esetében is, gyorsan felismerhető, hogy a vandaluzitán név szorosan a tárgyalt témakörbe tartozik. Ráadásul az úz utótag szintén egy víz értelemkörrel összefüggő népességet takar, melyet korábban már szintén részleteztem (víz, úszni, stb.). Ugyancsak a víz kérdéshez tartoznak a ligurok, akik éltek az Ibériai-félszigeten is. Hésziodosz az i. e. 6 században a szkíták és az etiópok mellett őket is azokhoz a nagy barbár népekhez sorolja, aki a világ perifériáit uralják. A ligurok neve egybevág az angol liqor és más latin nyelvek liquid szavával, ami folyadékot jelent. Dánul és norvégul a folyadék væske, ami pedig a baszkok elnevezésével és a víz kicsinyítő képzővel ellátott formájával (vízke) mutat szoros közelséget. Egy észak-portugál város Viseo szintén hordozza a víz jelentéskört. Nevének keletkezését az indoeurópai weis-, wis- olvadni, áramlani jelentésű szógyökből vezetik le, ami gyakorlatilag egyezik a magyar nyelv főnévi víz és igei visz szavaival. A római hódítást követően Beseónak nevezték át, ami a besenyő népnévvel és Vezseny település nevével mutat hasonlóságot.

Baszkföld Álava tartományát baszk nyelven Araba néven emlegetik. A név eredetét kutatva, rögtön az arab befolyás hatására gondolhatunk, ami azért valószínűtlen, mert az arab hódítás csak nagyon rövid időre érte el a térséget. A név eredete valószínűleg teljesen más. Korábban volt szó az arab-albán összefüggésről. Most legyen elég, hogy az albánok a múltban országukat Arbëriának vagy Arbëniának magukat arbëreshekként vagy arbëneshekként emlegették. Ennek hatására terelődhet a figyelmünk ismét a Kaukázus térségére, ahol a kaukázusi Ibéria tőszomszédja egy Albánia nevű ország volt. Örmény elnevezése Aghuank, ami az aquitánok kapcsán már tárgyalt víz kérdéshez kapcsolódik. Azt nehéz elképzelni, hogy a Kaukázus vidékén, a térségben élő alánoknak ne lett volna befolyásuk, így Albánia Alán-bánia (alán-uradalom) értelmezése, mindjárt megmagyarázza az Ibériai-félsziget alán kérdéssel összefüggő elnevezéseit, mint a katalánok gót-alán névfejtését vagy az Alán királyság létrejöttét és regnálását. Araba tartomány egyik jelentős városa Amurrio, már az arabokkal szoros közelségben élő arámiakhoz kapcsolódik, hiszen nevezték őket amurruknak, vagy marduknak is. Az amurruk, vagy arámiak közeli rokonai a káldeusok, ami azért érdekes, mert fentebb már említettem, hogy a baszkok euskadunak nevezik magukat, melyet a város címere egyértelműen jelez.

A címerben a zászlót tartó kar, a magyar nyelvben előképe a kart meghosszabbító eszköznek a kardnak, amiről káldeus népesség is kaphatta a nevét. A kört bővíti az Aramayona folyó (baszkul, Aramaio) elnevezése, ami Álaván keresztül folyik.

Érdekes összefüggéseket tartogat Burgos tartomány neve is. Baszkföld ezen részének névmagyarázata szerint vizigót eredetű elnevezés, ami fallal körülvett falvakat jelent. Ezt a kérdést, már a karthágói fejezetben taglaltam. Valójában a bekerít, berekeszt értelemkör adja a jelentést ezeknek a földrajzi elnevezések. Az összes -burg, -berg, -borough városnév utótagok a berek szavunk fejleményei. A bulgáriai Burgasz, gyakorlatilag névazonosságnak tekinthető.

A baszk népnév megfelelői, szintén a Kaukázus környékén élnek, ők a baskírok. Erre már több kutató utalt. Többek közt Tóth Gyula fejtette ki részletesen azt, hogy a baskírok közvetlen rokonai a baszkoknak, de még azt is bizonyítja Zimonyi Istvánra, Pauler Gyulára és Kánnai Zoltánra hivatkozva, hogy az arab krónikás hagyomány a magyarokat rendre baskíroknak említi. Például Rubruk barát, aki 1253-ban a mongol nagy kán udvarában járt, a királynak tett jelentésében a következőket írta: „Ebből az országból Pascaturból (Baskíriából) jöttek a hunok, akik azután magyarok; innen van a nagyobb (régebbi) Magyarország…velük jöttek a blakok, bulgárok és vandálok…”

Az Ibériai-félsziget és az avar nép elnevezése közti kapcsolat feltételezése, tudományos körökben a legnagyobb ellenérzést váltja ki. Pedig az előzőek alapján jó okunk lehet rá, hiszen az avar és az iber név hangalaki megfelelőséget mutat, ráadásul mindkét szó népnevet jelent, ugyanis az Iberiai-félsziget az ott lakó ibérekről lett elnevezve. Az ibérek eredete tisztázatlan. Vannak, akik úgy tartják, hogy Észak-Afrikából származnak, mások szerint a Földközi-tenger keleti részéről, míg harmadik vélemény szerint a félsziget őslakói. Annyit lehet tudni róluk, hogy bizonyosan nem indoeurópai nyelvet beszéltek, értettek a földműveléshez és a vas feldolgozásához. Először, az i.e. 6. században görög telepesek tesznek róluk említést. Az észak felől érkező kelta terjeszkedést követően, már keltibéreknek nevezik őket, akik már kelta nyelvet beszéltek. Ebben az időből (i.e. 4.-5. század) ismertek a luzitán, asztúr, cantaber és turdetán törzsi elnevezések.

A földrajzi neveket vizsgálva rögtön a félsziget egyik legjelentősebb folyójának neve, az Ebro tűnhet fel. Azért különösen érdekes, mert a görögök a folyót Ibér, Abir, míg a rómaiak Ibér vagy Ibérus néven emlegették. Egyes vélemények szerint a félsziget és az ott élő nép a folyóról kapta a nevét. Nem lehet tudni biztosan, hogy a görögök a helyi anyanyelvi nevet használtak-e a folyóra és azt sem tudni, hogy mit jelent maga az Ibér szó. A mai modern baszk nyelvben az ibar szó völgyet vagy öntözött rétet, míg az ibaj folyót jelent, de nincs bizonyíték arra, hogy az Ebro folyó etimológiája ezekkel a baszk szavakkal mutat rokonságot. Mindenesetre az kérdésessé teszi a folyó helyi elnevezését, hogy a Balkánon is létezik két folyó ezzel a névvel, az Ibar és az Evros. Ha ide kapcsolódó népességet keresünk a berónokra akadhatunk, akik római kor előtti kelta népesség voltak és a kantábriai területen éltek.

Az iberek és az avarok közt feltételezett kapcsolat miatt fontos megjegyezni, hogy az avarok rokonságban álltak többek közt a heftalitákkal is, akik fehér hunok, így a félsziget fehér jelentésű, alba hangzású (pl. Ávila tartomány, ami baszkul Araba) földrajzi nevei érdemelnek különös figyelmet. A feltételezett iber-avar átfedés bizonyítása érdekében, a térképek tanulmányozása lehet a segítségünkre. Baszkföld egyik tartománya Navarra. A nazális kezdőhang elhagyásával rögtön megkapjuk a keresett etimont. A tartomány első írásos említése, „Nagy Károly élete” című munkában található. A helynév a proto-baszk naba szóból származik, ami hegyekkel körülvett síkságot jelent. Másrészről a baszk nabar barna színből, ami a Terra Navarra, azaz „barna-föld” elnevezéshez vezetett. Itt érdemes egy pillanatra megállni, hiszen a nabar pontosan a mi szótagcserés barna szavunk.

Az avar szó etimológiájából tudjuk, hogy azt a népet jelöli, akik először építettek olyan biztonságos helyeket, ahol összegyűlhettek és összevárhatták egymást. Ez a népnévi eredet a forrása annak, hogy a magyar nyelvben az igei vár és a főnévi vár szó megegyezik. Ismert az ibériai-félszigeten olyan tartomány, melynek nevét az ott épült erődítmények sokaságáról kapta. Kasztília nevének előzménye az óspanyol castiella és a latin castellum erőd, vár jelentésű szó. A tartomány neve magyarra fordítva „Vária”, ami végsősoron Avaria jelentéssel bír. A latin nyelvek castellum szava pedig valószínűleg abból a magyar kas, kosár gyűjtőeszköz értelmű jelentésből alakult ki, amit működésében a vár is képvisel (pl. méhkas). Fontos megjegyezni, hogy a Közel-Kelet legősibb népe a kurd (a kard értelemkör kapcsán már szóba kerültek), akiket az ókorban azzal az idevágó kasszita névvel illettek, akik Egyiptomban éppen Avariszt tették meg fővárosuknak. A kasszita elnevezésben pedig a magyar nyelv főnévi kasza, az igei kaszál és kaszabol szavai ismerhetők fel, melyek egyértelműen a kard jelentéskört képviselik. Egyébként az arab qalea, az albán kalaja és a türk nyelvek kale, gala vár jelentésű szavai pedig pont arra a nyugatra vándorolt, keleti eredetű népességre utalnak, akiket gall vagy kelta névvel emlegetnek. Így az avarságukra utaló vár jelentés náluk is tetten érhető. Ráadásul Kasztília régi neve Bardulia vagy Vardulia, ami félreérthetetlenné teszi etnikai eredetét, ugyanis ez abból a római idők előtt itt élő törzsről kapta a nevét, akiket barduli-nak, vagy vardulo-nak hívtak. A vardulo névből kiolvashatjuk az avar-dulo jelentést, ami az avar népesség dulo ágának megjelölését takarja. A dulo nemzetséghez tartozott a régi Nagy Bulgária uralkodó családja és ennek a családnak sarjaként tartották számon Attila hun királyt és a birodalomalapító Kuvratot is, aki egyesítette a kutrigurokat és az utrigurokat. A bolgár kapcsolathoz tartozik szintén az avar elnevezéshez köthető tengerparti város, Várna neve is.

A vár és a rokonértelmű kastély, szóösszetételben is megjelenik magyar családnév formájában. Az Avarkeszi vezetéknév egy nagyetnikum és egy törzsi név összetételéből alakult ki, hiszen a keszi törzs a vérszerződés hét törzsének egyike volt. Ami meglepő lehet, hogy ugyanez a családi névvel szerepeltek a történelem lapjain pun hadvezérek, mint Hamilkar Barkasz és fia Hannibál Barkasz is. Tudott, hogy Hamilkar alapította az Ibériai-félszigeten a katalán főváros Barcelona elődjét Barkenót, melyet kiegészít egy Észak-Portugál város, Barcelos neve is. Ha tudjuk, hogy a Barkasz név, az Avarkeszi mellett Avarkas (avarvár) jelentést is hordozza, nem lepődhetünk meg, Avarkenó, vagy ha úgy tetszik Várkony nevén sem. Barcelona régebbi nevében található -kenó tag és a várkony szavunk -kony utótagja egyaránt abból a kör vagy görbült jelentésű gyökszóból vezethető le, mint ami a kanyar, konyul, kánya (körözve repülő madár) szavakban és a körfallal védett települések nevében szintén megtalálható.

Az ibériai avar gyanús földrajzi nevek sora azonban nem merül ki ennyiben. Kantábria Spanyolország egyik autonóm közössége, amely a már tárgyalt Vizcayai-öböl partján fekszik. Az etimológusok megjegyzik, hogy az avarral hangalaki egyezőséget mutató -abr tag gyakori utótagként szerepel a kelta vidékeken és azt is, hogy a „kant” vagy „cant” gyök szintén kelta eredetű és szélt vagy peremet jelent, tehát „tengerparti körzet vagy „sarokföld” jelentéssel bír, így ugyanaz a valószínű eredete, mit az angol Kent megye és Canterbury város nevének. Magyarországi megfelelője Gánt település. Vegyük észre, hogy a sarokföld értelmében még egyezik is a könyök szavunk hajlat jelentésével. Így feltételezhető, hogy a kelták által az angol településnevekre is hatással volt ez a fajta névadás. A kantábriai folyók közt ismerősen csenghet a Saja és Deva neve is. A Déva név kelta eredetű lehet „a vizek istennője” jelentéssel. A folyó kapcsán érdemes megjegyezni, hogy ugyanilyen nevű városon keresztül folyik és vannak más folyók is ezzel a névvel, az egyik Mezopotámiában és további kettő Galíciában.

Braga észak-portugál város, Braga kerület székhelye. A város története több, mint 2000 évre nyúlik vissza. A kelták alapították Baracara néven, ebből alakult ki a város mai neve. A városalapító ősi kelta törzset pedig bracari néven jegyezték. Ebben a névben az avar-kál vagy avar-gall összetétel olvasható ki, ugyanaz, ami Hamilcar Barcas esetében is.

Az ugyancsak portugál város, Albufeira neve látszólag a latin fehér elnevezéssel hozható kapcsolatba, de a római Baltum és a későbbi arab Albuar (feltételezhetően: Al-Avar) névváltozat rácáfol erre, sőt az utóbbi félreérthetetlenül hordozza az avar etnonimot. Az elgondolást alátámasztja egy andalúz város Albacete neve is, mivel a települést az arabok által Al-Basit-nak hívták, ami síkságot jelent utalva a helyre jellemző földrajzi adottságra. 

A felsorolt nevezéktani következtetések szükségessé teszik Nyugat Európa kultúrtörténetének álgondolását